Hajósi pince, kis tételes borok és személyes történetek egy baráti társaság munkájából.
A kilencvenes évek végén a kétezres évek elején főleg általános és középiskolás kapcsolatokból kialakult baráti társaságunk elég intenzív összetartásai során többször eljutottunk Hajósra, ahol mindig nagyon jól éreztük magunkat. Akkoriban sok pincére volt kitéve az eladó tábla. Hogy kiben, mikor fogalmazódott meg először, hogy vegyünk egy pincét nem is érdekes. Végül a gondolatot az álmodozást, tett követte, és 2009-ben 7-en megvásároltunk egy elég romos pincét. Nagyszerű időszak következett, hétvégenként a pincénél dolgoztunk, vagy éppen csak addig jutottunk, hogy kimentünk dolgozni, de az iszogatáson kívül csak a világmegváltó gondolatokig jutottunk. Azért lassan, de hát jó munkához idő kell, felújítottuk az egész pincét, vagyis inkább nagyjából, mert soha nem lesz kész, de akinek háza van az ismeri ezt az érzést. Aztán ahogy telt-múlt az idő és egyre többen családosak lettünk, megváltoztak a prioritások, többen más országban telepedtek le. Végül a pincét a mai formájában ketten üzemeltetjük, nagyrészt saját szőlőt dolgozunk fel. Egy-egy tételből néhány száz palack készül, melyekkel helyben, illetve néhány fesztiválon találkozhattok.
A présház kb. 70 nm a pince 35 m hosszú. Ahogy mi tudjuk, papi pince volt, majd a Hosszúhegyi Állami Gazdaság használta bor és pezsgő tárolásra. Aztán volt kárpótlás meg privatizáció, zavaros időszak, végül mi talán a régi tulajdonosok leszármazottaitól vettük meg.
A pincében ránk maradt (súlyos és hosszú alkudozások árán) egy 1844-ben készült gerendás prés.
